A magyarság mint bármely más nép korai története homályba vész. Amióta hazánkban történelmet írnak, a múlt avatott és kevésbé avatott, tudományos felkészültségű vagy éppen művészi ihletésű búvárai számtalan eszközzel próbáltak már ezen időszak közelébe férkőzni. Kevés sikerrel históriánk kezdeti szakasza makacsul ellenáll a megismerésnek. Olyan ez, mint a születés: újra és újra megünnepeljük a napját, gondosan számon tartjuk, mégsem emlékszünk rá. Talán mások szüleink, idősebb ismerőseink elbeszéléseiből tudunk róla egyet s mást, már ha van, aki meséljen. És amit mondanak: vagy elhisszük, vagy nem. A történetek másokról is elhangozhattak, ki is színezhették őket. Ki tudja.A magyarság kezdeteiről számos tudomány fogalmaz meg véleményt a maga eszközeivel. A régész tárgyi emlékeket keres, a nyelvész nyelvek közötti összefüggéseket kutat, a történész újabb források után nyomoz, a meglévőket pedig megpróbálja jobban megérteni. Más történeti korok kutatása során esetleg dolgozhatnak külön is, egy nép őstörténete esetében azonban együtt kell működniük. Az őstörténet olyan, mint egy színes szalag: mindenféle fonalra ismeretre szükség van hozzá.A különböző tudományágak persze különböző fajtájú eredményeket szállítanak, s ezek másképpen használhatók fel a múlt megismeréséhez. A kiásott koponyák nem beszélnek, nem árulják el, hogy egykori gazdájuk milyen nyelven társalgott, kihez-mihez tartozónak vallotta magát. A nyelvemlékekből kikövetkeztetett korábbi szóalakokat nagyon nehéz térhez és időhöz kötni. A történeti források esetében pedig mindig felmerül a kérdés: ki, mikor és miért írta le őket. Ennek függvényében ugyanis a kérdéses szöveg értelme akár az ellenkezőjébe is fordulhat. Hasonló kérdéseket vetnek fel a többi tudomány az embertan, a genetika, a néprajz vagy a zenetörténet eredményei is. Ha múltunk korai szakaszát kutatjuk, bizonytalant kötünk össze bizonytalannal. Szükségképpen az eredmény sem lehet bizonyos: ezért a rengeteg vita, ellentmondó elképzelés még a tudományon belül is.A különféle tudományterületek nem azonos mélységig látnak bele a múlt kútjába. Az embertan vagy a nyelvészet évezredekkel számol, a régészet és a történelem inkább évszázadokban gondolkodik, forrásainak függvényében. A magyarok esetében valamiféle, legalább valamelyest valószínűsíthető történetet csak a 9. század közepétől lehet elmesélni, ennél korábban legfeljebb egyes elemek, vonulatok látszanak, de a közösség története nem. Kötetünk tehát ezt az időszakot veszi célba, a honfoglalás előtti száz évet. Ahogyan már előző kötetünkben is tettük, messziről indulunk. Könyvünk első, nagyobbik fele azt a környezetet tekinti át, amelyben a magyarok 9. századi története is zajlott: Kelet-Európát. Külön-külön ismerkedünk meg Bizánc és Kazária történetével, a bolgárok, a szlávok vagy a finnugor nyelvű népek vándorlásával. Ebbe az áttekintésbe helyezzük bele azután azt az alig maroknyi történeti információt, amely a magyarokra vonatkozik. Itt és most elsősorban a történelem folyására irányítjuk figyelmünket, nem foglalkozunk részletesebben mondáinkkal, a vallástörténeti kérdésekkel, elődeink harcmodorával vagy életmódjával sem: ezek következő köteteink témái lesznek.
Forrás: Bookline
Constantinopolis? Bizánc? Sztambul? Kelet nyugati világvárosa, vagy a nyugati civilizáció keleti csücskének fővárosa. Eleinte egyszerű görög gyarmat, kikötőhely, kereskedelmi raktár, azután egy Rómát helyettesíteni hivatott keleti Róma; majd egy új, keleti birodalom székvárosa és egy keleti vallás és kultúra centruma, melyből egy világrengés után ismét más, újabb, keletibb vallás és kultúra fővárosává épült. Évszázadokon át a nagypolitika ütközőpontjában áll, művészeti sajátosságai egyszerre mutatnak európai és ázsiai gyökerekre, arról nem is beszélve, hogy a város története két emberöltőn keresztül meghatározta Magyarország történetét is.A Sztambul Kós Károly egyik legérdekesebb munkája, mely jószerivel az ismeretlenség ködéből lép elő: a páratlan művelődéstörténeti kuriózum majd száz évvel ezelőtt jelent meg egyszer a Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet gondozásában.
Forrás: Bookline
A Vörös Hadseregnek volt miért bosszúra készülnie, amikor katonái 1945 januárjában elérték a birodalom határait. A politikai tisztek a hátországban megállás nélkül sulykolták a Wehrmacht és az SS kegyetlenkedéseiről szóló híreket. Az eredmény önmagáért beszélt, a szovjet katonák tűzzel-vassal irtották az ellenséget. A félőrült Führer bunkerében esztelen parancsokat osztogatott. Uralma végén, mintegy a végzetét beteljesítő istenek alkonyaként, még látni akarta a birodalom fővárosának pusztulását. Mindeközben Sztálin összes katonája életét kész volt kockára tenni azért, hogy még az amerikaiak megérkezése előtt elfoglalhassa Berlint. Az orosz levéltárakból napjainkban előkerült archív anyagokból most először derül ki egyértelműen, hogy a szovjet vezetőnek különösen jó oka volt a sietségre. A szovjet, német, amerikai, brit, francia és svéd archívumokból származó megdöbbentő bizonyítékokat felhasználva Antony Beevor rekonstruálja a Harmadik Birodalom végső bukását átélni kényszerült milliók mindennapjait. A Berlin, 1945 - Az összeomlás egyszerre a büszkeség, az emberi butaság, a fanatizmus, a bosszú és a kegyetlenség rettenetes története, és a hihetetlen kitartás, az önfeláldozás és a minden retteneten felülkerekedő élni akarás emlékműve.
Forrás: Bookline
Laurentius Hylast felforgató eszméi miatt eltanácsolják a Leideni Egyetemről. A XVII. század végén járunk. A diák úgy dönt, hogy Észtországban, a Tartui Egyetemen folytatja tanulmányait. A városban éppen éhínség tombol. Friedenthal regénye az új környezetben eltöltött első napok krónikája. A Méhek középpontjában az emberi lélek, illetve annak torzulásai állnak. Szerelem és árulás, valóság és illúzió itatja át egymást a könyv lapjain és Laurentius elméjében. Lassanként, apró töredékekből tárul fel a diák múltja. És a végére kiderül, a halál nem feltétlenül a legrosszabb eshetőség. Ha létezik halál egyáltalán.
Forrás: Bookline
Ritkán áll módunkban a történelem egy adott szakaszát két ennyire ellentétes nézőpontból szemügyre venni. A nagy háborúban Kajjum a brit hadseregben harcol, de megsebesül, egyik szemét elveszítve hazatér, és az indiai erőszakmentes mozgalom híve lesz. Vivet eleinte csak a régészet és főleg a vonzó Tashin bej érdekli, de ahogy a történet eseményei sűrűsödnek, egyre jobban megérti és képviseli azt a nézetet, hogy egymás kultúráját tisztelni kell, védeni, akár a saját kultúránk ellenében is. A világ éppen attól lesz élhető hely, ha a különbségek nem ellentét forrásai, hanem a közös kincsestár egyformán felbecsülhetetlen darabjai.A történet Törökországban kezdődik az I. világháború előtt, és az indiai Pesavár városába érkezünk meg. Ez a Pesavár, Shamsie városa csupa élet, lüktető szíve a bazár, a Mesélők utcája, ahol a pastu történelem íródik a gyakran inkább másra figyelő közönség szeme láttára.A történet csúcs- és gócpontja az 1930. április 23-i tömeggyilkosság a Mesélők Bazárjában. Négyszáz embert lőttek agyon, a vértelen és fegyvertelen ellenállás itt vált országos mozgalommá, mikor zavargástól tartva megtagadták a várostól, hogy tisztességgel eltemethesse halottait.Az Istent a kőben magával ragadó történet barátságról és árulásról. Világ körüli utazás elbukott és leigázott birodalmak szívébe, emlékeztető, hogy mindannyiunknak megvan a helyünk a történelem káoszában, és hogy milyen sok minden veszett el, de nem merülhet feledésbe sosem.A huszadik század első felében járunk, de visszanyúlunk a perzsa Dáriosz idejébe, a régészek egy abból a korból fennmaradt, csodálatos fejéket keresnek. Az indiai Kajjum és az angol Viv két szálon futó, össze-összetalálkozó ikertörténete mégsem csak a szépirodalmi igényű forrásmunkák palettáját gazdagítja. Barangolunk Pesavárban, járunk a Mesélők utcáján, hallunk versbe szedett legendás történetet, látjuk a piacot, az írástudók asztalait, a tiltott házak hölgyeit, tanúi leszünk emberi sorsoknak, gyerekek tudásért, nők emberi jogokért folytatott küzdelmének. És annak is, hogyan vonulnak ki az országból a brit katonák az erőszakmentes mozgalom híveinek lemészárlása után. Figyeljük a pakisztáni nemzeti hőst, a határvidék Ghandiját, aki nem akarja, hogy Pakisztán önálló állam legyen, mert fontosabbnak tartja, hogy India egységes maradjon. Érezzük a piac fűszeres illatát, az olajfákkal párbajozó szellőt. Szerző bemutatása:Író csak úgy lehet az ember, ha azt feltételezi, hogy létezik olyan olvasó, aki többet tud nála a regénye minden részletéről még arról is, hogyan kell megírni egy jó mondatot , és neki írja a könyvet. Kamila Shamshie gyűlöli a fölényes hangot, de az író feladatának tartja, hogy írásai segítségével állást foglaljon közügyekben. A pakisztáni származású angol író 1973-ban született Karacsiban. Családjában a negyedik női írónemzedéket képviseli. Amerikában tanult, 2007-től brit-indiai kettős állampolgár, egyszerre áruló és elárult, ahogy azt írta magáról. Szülőföldjét élete vásznának nevezi, a Kőbe vésett istenek a hetedik könyve, 2015-ben jelölték érte a legjobb történelmi regényért járó Walter Scott-díjra. Díjak, jelölések:2015. Walter Scott-díj jelölés2009. Muszlim írók díja2009. Orange-díj2004. Patras Bokhari-díj (Pakisztán)2002. Mail on Sunday/John Llewellyn Rhys-díj2000. Mail on Sunday/John Llewellyn Rhys-díj1999. Miniszterelnöki irodalmi díj (Pakisztán)Elsőosztályú, intelligens, életteli, magával ragadó. (Daily Mail)Szerelem, politika, történelem minden benne van. (Sunday Telegraph)Megindító történet szerelemről és árulásról, nagylelkűségről és brutalitásról, szereplői sokáig kísérik az olvasót. (Financial Times)Shamshie szenvedélyes kíváncsisága a birodalmak fejlődésével, hanyatlásával és bukásával kapcsolatban igazán élvezetes olvasmánnyá teszi a könyvet. (The Guardian)
Forrás: Bookline
„Nagyszerű, kacagtató, lélekemelő. Nem emlékszem, nevettem-e valaha ennyit.” The ObserverSzüleik válása után a kilencéves Lizzie Vogel, a nővérével és az öccsével vidékre költözik, egy őket meglehetősen ellenségesen fogadó faluba. Anyjuk szinte azonnal inni kezd, és kényszeresen drámákat ír, amivel nem nyeri el a falubeliek tetszését – már amúgy is gyanús nekik a csinos, vonzó, elvált asszony. Lizzie és a nővére nagyon szeretne beilleszkedni, ezért kitervelik, hogy titokban meghívnak minden arra alkalmas (és nem alkalmas) férfit, abban a reményben, hogy valamelyikük majd csak feleségül veszi az anyjukat…„Klasszikus vígjáték. Minden sora kacagtató.” The Times„Ha valakinek tetszett a Szeretettel, Nina, imádni fogja ezt a nagyszerű regényt is.” India Knight„Soha ennyire még nem tetszett könyv.” Lisa Jewell
Forrás: Bookline
Mik a gyermekjogok? Miért fontos ezek megismerése? A gyermekjogi nevelést nem lehet elég korán kezdeni. Fontos ez abból a szempontból, hogy a gyermekek felismerjék az őket ért jogsértéseket, de fontos amiatt is, hogy tiszteletben tartsák mások jogait. Ezek az ismeretek segítenek abban, hogy a gyermekek felelősségteljes felnőtté váljanak. A gyermekjogi mesekönyv a kicsik nyelvén, számukra ismerős közegben - a mesék világán keresztül ismerteti meg a gyermekeket az őket megillető legfontosabb gyermeki (emberi) jogokkal.
Forrás: Bookline
A Múmin-szakácskönyvben összegyűjtöttük a világszerte ismert és szeretett múminvölgyiek kedvenc ételeit, olyanokat, mint Múminmama csodaitala meghűlésre, Éhes múmin rakott krumplija, Múminpapa tejszínhabos tortája. Az ételek egyúttal betekintést nyújtanak az északi konyha rejtelmeibe is.A könyv mintegy 150 receptje között szerepelnek saláták, levesek, reggeli kásák, desszertek, szabad tűzön elkészíthető ételek, kirándulásra való szendvicsek, édes és sós sütemények, befőttek, lekvárok, meleg hús-, hal- és zöldségételek, sőt innivalók is. Olvashatók itt könnyen és gyorsan elkészíthető, egyszerű ételek, de akadnak több munkát és tapasztalatot igénylő fogások is, amelyekből akár Múminvölgybe illő lakomát rendezhetünk!A sütés-főzés pillanatait a Múmin-történetek szerzőjének, Tove Janssonnak az illusztrációi és szövegrészletei teszik még élvezetesebbé.
Forrás: Bookline
A népszerű szerző meséje egy királylányról, aki imádott enni és jókat főzni. A hasánál jobban csak az apjátszerette, szinte bármit megtett volna érte. Csak egyvalamit nem. Az öreg király mindenáron férjhez akarta adni a lányát, de neki esze ágában sem volt férjhez menni. Vagy talán mégis? Kiderül a mesekönyvből, ahogyan az is, hogy vajon ki lehet az a titokzatos Kocsonyakirályfi.
Forrás: Bookline
A Hová tűnt a torta? egy izgalmas és kalandos képeskönyv, amelyben minden egyes oldalon egy összefüggő, de mégis különböző mese bontakozik ki. A könyv egészében egy óriási kép, ahol a részletekben elmerülve a gyerekek – és szülők – fantáziájára bízva alakul ki egy-egy történet. A Hová tűnt a torta? egy meglepő labirintus szavak nélkül, amelyben minden egyes "újraolvasás" során a mese egyre részletgazdagabbá válik a gyerekek fejében. A könyv fejleszti a történetmesélés képességét, ezzel együtt pedig a kreativitást és a beszédkészséget is. A kizárólag illusztrációkra épülő mesekönyv egy kirakós játék, amelyben a gyerekek – és szülők – fantáziájára bízva alakul ki egy-egy történet. A könyv elnyerte a holland Ezüst toll díjat. A szerzőről Thé-Thjong King Indonézia szigetén, Jáván született, és Hollandiában végezte tanulmányait. Pályafutását karikaturistaként kezdte, ám később az érdeklődése a gyerekkönyvek felé fordult. Ma már Khing Hollandia egyik legünnepeltebb illusztrátora, több rangos díj nyertese. Könyveit világszerte több nyelvre lefordították.
Forrás: Bookline
