Három fiatal gyermek halad az ismeretlen csatamező felé, ahol az évszázad egyik legvéresebb ütközete veszi kezdetét. A 19. század első felének rendileg és vallásilag szigorúan tagolt társadalmában útjaik sosem keresztezhetnék egymást, a háború azonban minden szabályt felülír. Walther éles eszű, ám a harctéren tapasztalatlan, tizenhárom éves árva dobos fiú. Apja, Renitz gróf erdészeként szolgált, és a Napóleon elleni küzdelemben vesztette életét. Waterloohoz közeledve az ifjú a tízesztendős Giselába botlik, aki markotányosnő édesanyjával követi apját, az ezred őrmesterét. A háború borzalmai közepette rögtön különös kötelék alakul ki a két fiatal között. Ugyancsak az ezredben menetel Renitz gróf fia, a Walthernél és Giselánál nem sokkal idősebb, rátarti Diebold, aki nem létező tekintélyét a harcedzett közkatonák megalázásával próbálja kivívni. A sorsdöntő waterlooi csatában Walther megmenti az ezredes életét, aki köszönetképp és Diebold legnagyobb bosszúságára magához veszi az árva fiút és Giselát. Az életük ettől kezdve akarva-akaratlanul összefonódik, és megannyi váratlan helyzet teszi próbára minden erejüket és reményüket. Iny Lorentznek, A szajha-sorozat szerzőjének új, izgalmas regénye a három fiatal felnőtté válását, szerelemmel-gyűlölettel teli viszonyát követi nyomon, megjelenítve egyúttal a gátlástalan hatalmasságoknak és a merev uralmi rendszernek kiszolgáltatottak harcát egy szabadabb, emberibb életért. Gisela és Walther története A fehér csillag címen folytatódik tovább..
Siskin egyszerre hagyományosan modern és modernül hagyományos, klasszikus és korszerű, olvastat és elgondolkodtat.
Jack Kerouac (1922 - 1969) amerikai író, költő, művész, az általa életre hívott, beatnemzedék néven elhíresült irodalmi-baráti kör tagja. Stílusát, melyet ő spontán prózának nevezett, utazási élményei, alkohollal és drogokkal való kísérletei főként a kortárs jazz és a buddhizmussal kapcsolatos tanulmányai formálták. Legnagyobb hatású műve az Úton című regény, melyet saját állítása szerint spontán vallomásos technikával, javítások nélkül mindössze három hét alatt írt, s amelyet a kritikusok az új nemzedék hangja-ként méltattak.
„Egy Földön kívüli űrbázison szigorúan titkos és zárt körülmények között „nevelik” azokat a tehetséges gyerekeket, akiket a szüleiktől és testvéreiktől elszakítva tökéletes katonákká akarnak kiképezni, hogy majd bevethessék őket az idegenek ellen. A katonaiskola a gyerekek játékszenvedélyét egyre inkább a könyörtelen és kegyetlen harci játékok felé irányítja, s Ender Wiggin csak akkor döbben rá eszköz voltára, amikor már két fiatal társát is meggyilkoltatták vele. Card lélektanilag is kitűnően ábrázolt szituációkban vetíti elénk az emberi kegyetlenség és manipuláció ördögien kitervezett stációit, a kamasz- és gyermeklélek művészi igényű megjelenítése pedig messze túlmutat a sci-fi műfaji határain is. A kötet megkapta a legnagyobb nemzetközi elismerést jelentő Hugo- és Nebula-díjat.”
A katonai-politikai thriller mestere ezúttal újra kedvenc hősét, Jack Ryant állítja a cselekmény középpontjába, de most az új generáció is képviselteti magát. A végső összecsapás tétje ismét Amerika és a világ megóvása egy terrorista katasztrófától.
Másnap az állomás bougainvillea-bokra mellett vártam a tízórai Micheline-re, ami Tillie-t is elvitte. Hajadonfőtt, a legviseltesebb öltönyömben, kezemben a kis fekete bőrönddel egy voltam a mozgósítottak közül. A világos vonatfülkében halálos csendben ült a sok barnára sült, fényes, fekete hajú fiatalember. Nekem is szorítottak helyet. Lenyújtottam a kezem, Louve a peronon állva megcsókolta, gyönyörű szemében könnyek csillogtak. Elindultunk. Louve a kezemet szorongatva futott még pár lépésnyit. Aztán felharsant a Micheline furán vidám kürthangja, és eltűnt a bougainvillea lila virága. Beléptem hát a történelem sűrűjébe ér véget (szakad félbe?) a szöveg, melyet Robert Merle több mint fél évszázadon keresztül titokban tartott, s amelyről, Merle legelső irodalmi alkotásáról tehát, sokmilliós olvasótábora így 2004-ben bekövetkezett haláláig mit sem tudhatott. A megkapó atmoszférájú kisregény a háború, a német hadifogság poklából visszatekintő, irodalmi igényű visszaemlékezés a máris messzi múltba hulló utolsó békeév, 1939 baljóslatúságában is nagyszerű nyarára. A későbbi nagy Merle-regények alaphelyzete ez: a személyt pusztán eszközévé tárgyiasítani akaró történelem, és a vele való egyenlőtlen küzdelemben őrlődő edződő? ember meséje.
A nagy mesélő most újabb kalandokra hívja olvasóit. A Kóborló és a varázsló című írásban egy kiskutyának varázslók és hableányok közt kell megállnia a helyét, miközben az élete nemegyszer veszélyben forog. A Göncz Árpád tolmácsolásában megszólaló A sonkádi Egyed gazda mese egy távoli és varázslatos múltból, amelyben megismerhetjük a kissé lomha, ámde bátor Egyed gazdát, aki megfutamít egy óriást, majd az országra törő sárkányt is. Egyszerű ember a woottoni kovácsmester, mégis Tündérországba jut, a filozofikus hangvételű A levél című történetben pedig Niggle, a festő veszi a nyakába a világot, hogy megtalálja és lefesse a tökéletes fát. Egytől-egyig sziporkázó írások, és talán az sem véletlen, ha bájtalanított hétköznapjaink alakjaira és helyzeteire emlékeztetnek bennünket.
