Egy forint a krumplis lángos - A Kádár kor társadalma / Majtényi György

Közelmúltunk történelmét, sőt a jelenünket sem lehet megérteni, ha nem ismerjük a Kádár nevével fémjelzett évtizedeket.
Kádár János harminckét éven át állt az ország élén. Ilyen hosszú ideig csak kevés történelmi személyiség határozhatta meg Magyarország sorsát a modern korban. Kádár alakja talán ezért is foglalkoztatja mind a mai napig a közvéleményt, és ezért tartozhat a legnépszerűbb múlt századi magyar politikusok közé. Vannak, akik rajongtak érte, ám legalább ekkora azok tábora, akik véreskezű diktátornak, hazaárulónak tartják. 

Majtényi György történész korabeli fotókkal illusztrált kötetében olvasmányos stílusban, ugyanakkor tudományos alapossággal mutatja be a Kádár-kor és a "legvidámabb barakk" valóságát, valamint a Kádárhoz kapcsolódó legendákat és mítoszokat.

Forrás: Bookline

Magyarok a honfoglalás korában

A magyarság mint bármely más nép korai története homályba vész. Amióta hazánkban történelmet írnak, a múlt avatott és kevésbé avatott, tudományos felkészültségű vagy éppen művészi ihletésű búvárai számtalan eszközzel próbáltak már ezen időszak közelébe férkőzni. Kevés sikerrel históriánk kezdeti szakasza makacsul ellenáll a megismerésnek. Olyan ez, mint a születés: újra és újra megünnepeljük a napját, gondosan számon tartjuk, mégsem emlékszünk rá. Talán mások szüleink, idősebb ismerőseink elbeszéléseiből tudunk róla egyet s mást, már ha van, aki meséljen. És amit mondanak: vagy elhisszük, vagy nem. A történetek másokról is elhangozhattak, ki is színezhették őket. Ki tudja.
A magyarság kezdeteiről számos tudomány fogalmaz meg véleményt a maga eszközeivel. A régész tárgyi emlékeket keres, a nyelvész nyelvek közötti összefüggéseket kutat, a történész újabb források után nyomoz, a meglévőket pedig megpróbálja jobban megérteni. Más történeti korok kutatása során esetleg dolgozhatnak külön is, egy nép őstörténete esetében azonban együtt kell működniük. Az őstörténet olyan, mint egy színes szalag: mindenféle fonalra ismeretre szükség van hozzá.
A különböző tudományágak persze különböző fajtájú eredményeket szállítanak, s ezek másképpen használhatók fel a múlt megismeréséhez. A kiásott koponyák nem beszélnek, nem árulják el, hogy egykori gazdájuk milyen nyelven társalgott, kihez-mihez tartozónak vallotta magát. A nyelvemlékekből kikövetkeztetett korábbi szóalakokat nagyon nehéz térhez és időhöz kötni. A történeti források esetében pedig mindig felmerül a kérdés: ki, mikor és miért írta le őket. Ennek függvényében ugyanis a kérdéses szöveg értelme akár az ellenkezőjébe is fordulhat. Hasonló kérdéseket vetnek fel a többi tudomány az embertan, a genetika, a néprajz vagy a zenetörténet eredményei is. Ha múltunk korai szakaszát kutatjuk, bizonytalant kötünk össze bizonytalannal. Szükségképpen az eredmény sem lehet bizonyos: ezért a rengeteg vita, ellentmondó elképzelés még a tudományon belül is.
A különféle tudományterületek nem azonos mélységig látnak bele a múlt kútjába. Az embertan vagy a nyelvészet évezredekkel számol, a régészet és a történelem inkább évszázadokban gondolkodik, forrásainak függvényében. A magyarok esetében valamiféle, legalább valamelyest valószínűsíthető történetet csak a 9. század közepétől lehet elmesélni, ennél korábban legfeljebb egyes elemek, vonulatok látszanak, de a közösség története nem. Kötetünk tehát ezt az időszakot veszi célba, a honfoglalás előtti száz évet. Ahogyan már előző kötetünkben is tettük, messziről indulunk. Könyvünk első, nagyobbik fele azt a környezetet tekinti át, amelyben a magyarok 9. századi története is zajlott: Kelet-Európát. Külön-külön ismerkedünk meg Bizánc és Kazária történetével, a bolgárok, a szlávok vagy a finnugor nyelvű népek vándorlásával. Ebbe az áttekintésbe helyezzük bele azután azt az alig maroknyi történeti információt, amely a magyarokra vonatkozik. Itt és most elsősorban a történelem folyására irányítjuk figyelmünket, nem foglalkozunk részletesebben mondáinkkal, a vallástörténeti kérdésekkel, elődeink harcmodorával vagy életmódjával sem: ezek következő köteteink témái lesznek.

Forrás: Bookline

Emlékirataim / Mindszenty József

Egy könyv, mely ebben a formában először kerül az olvasók elé.

Egy könyv, melynek rövidített változata először Kanadában jelent meg 1974-ben. Majd 1989-ben itthon a csonka kiadás.
Egy könyv egy kivételes sorsról, egy kivételes emberről, akinek neve egybeforrt a világháborút követő évtizedek kusza politikájával.
Egy könyv, mely megmutatja a diktatúra ördögi arcát.
Egy könyv a hősi ellenállásról.
Mindszenty József emblematikus sorsa huszadik századi kálváriajárás. Az ellenállás íve a kommün és a Kádár-korszak között húzódik, közelnézetben: Tanácsköztársaság, nyilas terror, Rákosi-diktatúra, 1956, Kádár-rendszer. Majd következik az emigráció, de a politikai szálak már a legkorábbi időktől átvezetnek az országhatáron és a kontinensen. Mindszenty meghurcolása, perbe fogása, bebörtönzése évtizedekig tabutéma volt Magyarországon, írásai, beszédei indexre kerültek, nevének kiejtése is kivívta az egykori hatalom haragját. A rendszerváltozást követően ügyében perújítási nyomozást rendeltek el, újratemetésére 1991-ben került sor, a rehabilitálási eljárást csak 2012-ben zárták le. Mi is történt akkor valójában az évtizedek alatt? A válaszokat az Emlékirataim adja meg.
Azt kérdezheti az olvasó, elmondottam-e mindent. Válaszom: előadtam mindent, csak azt nem részleteztem, amit a jóízlés, meg a férfi és papi önérzet tilt. Amiről beszámoltam, azt nem azért írtam meg, hogy fájdalmaim és sebeim gyümölcsét bármilyen tekintetben learassam. Csak azért adtam közre, hogy a világ lássa, mi a bolsevizmus az emberi sorsban, és milyen az emberi sors a bolsevizmusban. Nem emeli az embert, de örvényeket nyit és szakaszt a számára. Elmondtam, hogy a magyar egyház fejének keresztjével is felhívjam balsorsú magyar népem szenvedéseire, de a saját maga szüntelen, küszöbön álló veszedelmére is a nagyvilág figyelmét írja Mindszenty a kötet előszavában.

Mindszenty József esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása, bíboros. Pehm József néven született a Vas vármegyei Csehmindszenten. 1915-ben Szombathelyen szentelték pappá. 1917-től Zalaegerszegen volt gimnáziumi hittantanár. Az 191819-es forradalmak idején politikai okokból letartóztatták, majd a Tanácsköztársaság alatt internálták. 1919 októberétől ismét Zalaegerszegen volt plébános, 1924-től címzetes apát, 1937-ben pápai prelátus lett. 1944. március 15-én szentelték püspökké, és helyezték a veszprémi egyházmegye élére. Mentette a meggyőződésük vagy származásuk miatt üldözötteket, szót emelt a Dunántúl hadszíntérré változtatása ellen, ezért 1944 őszén a nyilasok elhurcolták Sopronkőhidára. 1945-ben, szabadulását követően visszatért Veszprémbe. 1945 őszén esztergomi érsekké szentelték, majd a következő évben bíborossá. Szemben állt a kommunista politikával, ragaszkodott az egyház társadalmi szerepének megőrzéséhez. Nyilvánosan emelt szót az 1947. évi választási csalások, az egyházi iskolák államosítása ellen. 1948 karácsonyán letartóztatták, a következő évben életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték. 1955-ben börtönbüntetését megszakították, Felsőpeténybe vitték, ahol házi őrizetbe került. Az 1956-os forradalom idején kiszabadítása, érseki tisztének helyreállítása az egyik általánosan elterjedt követelés volt. Kiszabadítását követően, 1956. október 31-én katonákból és felkelőkből álló népes csoport kísérte Rétságról Budapestre. November 3-án este rádióbeszédben szólt a nemzethez. Másnap a szovjet támadás hírére az Egyesült Államok nagykövetségére menekült, ahol menedékjogot kapott. 1957. március 9-én bejelentették, hogy ítélete hatályban van, majd 1962-ben távollétében 1956-os szerepéért is elítélték. 1971. szeptember 28-án előzetes megállapodás alapján elhagyhatta az amerikai követséget. 1973-ban a pápa tisztségéből való lemondásra szólította föl. Utolsó éveit Bécsben töltötte, ott halt meg 1975. május 6-án. Mariazellben temették el. 1994 márciusában kezdődött boldoggá avatásának folyamata.

Forrás: Bookline

Árpi bácsi - történetek, emlékek, anekdoták / Dési János

A kis történetek a nagy emberekről tudják néha a legtöbbet elmondani. Ezért gondoltunk arra, hogy Göncz Árpád emlékét úgy is megőrizhetjük, ha válogatunk a róla szóló anekdotákból, visszaemlékezésekből és néhányat belőlük közzéteszünk.
Nem életrajz, nem politikai elemzés ez a kötet, hanem egy igaz ember alakjának felidézése. Mikor megtudtuk, hogy Göncz Árpád már nincs velünk, felhívást tettünk közzé a Facebookon, illetve a Klubrádióban, és abban a pillanatban özönleni kezdtek az emlékezések.

Emlékeznek többek között: Ara-Kovács Attila, Arató András, Konrád György, Kovács Koko István, Markó Béla, Mécs Imre, Radnóti Sándor, Sas József, Tóth Zoltán, Tölgyessy Péter, Törzsök Erika, Vásárhelyi Mária, Végel László, Zappe Gábor, de más formában megszólal II. Erzsébet, II. János Pál pápa, Diana hercegné, Fülöp herceg, Hofi Géza, Kis János, Sebestyén Márta, Václav Havel és még sokan mások.

Koppány, a Fény Harcosa/Cey-Bert Róbert Gyula

Koppány, a trilógia mostani kötetének főhőse is kilép a korábban ráerőltetett kicsit sematikus mezből. Ettől kezdve már ő sem egyszerűen a Gézával, a későbbi Szent István apjával szembenálló pogány lázadó, hanem az ősi tradíciókat megtestesítő, gondolkodó vezér. Katonai tehetsége sikeresen épült rá a nélkülözhetetlen hátteret jelentő, magasrendű tudatosságra, eszmei örökségre.
Kezdettől fogva mindmáig a nemzet, a család és a hit megtartó hármassága jelenti az ő számára is azt, ami nélkül soha nem volt és a jelenkorban sincsen méltó vezetője népünknek. Koppány érzi és tudja, hogy a hagyomány nem egyszerűen poros régmúlt, amit csak időnként kell leemelni a polcról.

Forrás: Bookline

Az elsodort ország / Fenyő Miksa

Fenyő Miksa (1877-1972) a Nyugat egyik alapítója, szerkesztője és kritikusa. 1944. március 19-től, az ország német megszállásától 1945. január 19-ig, Pest felszabadulásáig ismerősöknél bujkált. 1948-ban elhagyta Magyarországot, előbb Rómába, majd Párizsba, végül 1953-ban New Yorkba költözött. Élete utolsó éveit Bécsben élte, ott is hunyt el. 
Nekünk igenis fel kell tárnunk a múltat a magunk számára, hogy tisztán lássuk az okokat, melyek bennünket ebbe a katasztrófába taszítottak egyszóval a felelősséget, mely bennünket terhel. S ebben egyes-egyedül a magunk erejére vagyunk utalva. Ha pedig ez a belátás nem száll meg igazán bennünket, ha abban a meggyőződésben fogunk élni, hogy minket semmi felelősség nem terhel, akkor félő, hogy az új magyar történelem sorozatos katasztrófák seregszemléje lesz. 1944. szeptember 23. 
Egyetlen zsidó vére sem tapadt magyar kézhez. Mert végül is a magyar csendőr azt a százezer vagy kétszázezer vagy háromszázezer zsidót csak a vasúti kocsikba gyömöszölte hogy a németek ezeket üdülőhelyekre vitték vagy gázkamrákba, az nem tartozik ránk. A mi kezünk nem véreződött be.1944. július 28.
A német szövetséges fosztogatja, gyilkolja a magyart, de tán a németnél kegyetlenebbül a magyar a magyart és a zsidót mindenki. Nem, ez elől a látomás elől nincs hova menekülnöm. Egy legyilkolt ország. 1944. december 16. 

Budapest Budapest nem tudok beletörődni. Egész múltam romokban.

Forrás: Bookline

Bánffi Dienes elárultatása

A 17. századi levelek egymásutániságából fény derül az első erdélyi, vérpados kimenetelű politikai per
hátterére. A kiváló érzékkel válogatott és logikai rendbe helyezett levelek rávilágítanak a korabeli Erdély társadalmi-politikai viszonyaira is. A kor megértését Sebestyén Mihály kiváló bevezető tanulmánya is segíti.

Forrás : Bookline

A magyarok Istenének elrablása / Grandpierre K. Endre

Borzasztó tájékozatlanság és tudatlanság uralkodik nemzeti múltunk minden kérdésében. Hazugságok, titkok
átláthatatlan leple fedi előlünk igaz történelmünket. Magyarok titkos története című sorozatunk előző, Királygyilkosságok című kötetében a titkok halmaza között egy roppant különös eseményről számolunk be, Willermus apát cseléről, aki egy templomi falrésen át kileste Salamon király titkos tanácskozását a későbbi Géza (Magnus) király meggyilkolásának kiterveléséről s a résen át, lelkesedve, nekünk is bepillantást engedett a történelem felszíne mögött folyó titkos eseményekbe: "Willermus vagy Vilmos apát, miután látta, hogy Salamon király bizalmas követeivel tanácskozásra állt össze, elrejtőzött valami kis zugolyban (talán a gyóntató fülkében), ahonnan mindent jól láthatott és hallhatott. A fülke résén át bekukucskált a templomban zajló tanácskozásba és az Ő révén, általa, mintegy az Ő szemén át, mi is bepillanthatunk történelmünk egy olyan titkos eseményébe, amelyet gondosan el akartak rejteni minden fül és minden emberi szem elől" (I. m. 73.) Grandpierre K. Endre jelen munkája egy titkos rést nyit olvasóinak arra a rejtelmes, szemünk elől tökéletesen elfedett nemzeti tragédia hátborzongató háttértényezőire, amelyben a magyarság a X-XI században átesett.

Forrás: Bookline

Hortobágy örökségei - Kényszermunkatáborok és lakóik nyomában

A hortobágyi deportálás vékony szál a társadalom mobilizálásának szövevényében. Mozzanat egy átfogóbb történetben: a tulajdon és a család átrendezésének kísérletében. A deportálás bőségesen hátrahagyott nyomait, az elhurcolt családok életút-szálait követve az 1945 utáni vidéki Magyarország életvilág-szövevényéhez is közel kerülünk. A kitelepítés célterületein a rabtábor-időszak két-három év volt csupán a mára felszámolt állami gazdaságok félszázados történetében. A táborokon belüli telepesek-nek a táborokon kívüli szabadoktól nehezen elszigetelhető világa, amelynek egykor harsány színeit ugyancsak a tárgyi emlékek, emlékezetek, iratok sokasága őrzi. Szűkösségre szorított, elnyomott, lehetőségeitől forradalmi kíméletlenséggel elvágott világ, amely ugyanakkor az életrevalóság, a túlélési készség és a napi nyomorúság szintjén túltekintő emelkedettség példáit is felmutatta.

Forrás: Bookline

Gróf Bethlen István és kora

Kötetünk egy tudományos konferencia szerkesztett anyagát tartalmazza, amelyet az Országgyűlés Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága szervezett 2013. október 4-én Gróf Bethlen István és kora címmel. A kötet szerzői (Ablonczy Balázs, Gyáni Gábor, Gyurgyák János, Paksa Rudolf, Püski Levente, Romsics Ignác, Sipos József, Tomka Béla, Tőkéczki László, Ujváry Gábor, Ungváry Krisztián és Zeidler Miklós) különb-különb megközelítéssel és szemlélettel tekintik át a volt miniszterelnök pályáját, politikai tevékenységét és életművének utóéletét. Az Országgyűlés Felsőházában tartott konferencia résztvevőit Kövér László házelnök, mint a konferencia fővédnöke, és a család nevében ifjabb Bethlen István köszöntötték. Kötetünk egy most induló sorozat (Tudományos konferenciák az Országházban) első darabja, amelyet - reményeink szerint - újabbak követnek majd.

Forrás: Bookline

A vörös herceg / Timothy Snyder

Habsburg Vilmos a Habsburg főhercegek udvari felségjeleit, később egy párizsi emigráns egyszerű öltönyét viselte, és időnként frakkot öltött. Bár álma, hogy Ukrajna királya legyen, az első világháborút követően szertefoszlott, ő mégse adta fel, s szinte bármire hajlandó volt, hogy célját elérje: a német imperialisták szövetségese lett, dühödt osztrák monarchista, a fasizmus lelkes támogatója, majd Hitler elszánt ellensége, s végül a sztálini rezsimről jelentő kém. Egy kijevi börtönben hunyt el 1948-ban.

A vörös hercegben Timothy Snyder neves amerikai történész emlékezetes portrét rajzol egy férfiról, akiben a 20. századi Európa számos ellentmondása öltött testet. A lenyűgöző életrajzot mozgalmas korképpel ötvöző könyv mélyen elgondolkodtat a személyes és nemzeti identitások változékonyságáról.

Egy letűnt világ megkapó ábrázolása Remekmű. THE TELEGRAPH

Vilmos a tragikus sorsú IV. Károly és annak komoly európai politikussá lett fia, Habsburg Ottó mellett a 20. század talán legkülönlegesebb Habsburg figurája. DIE WELT

Forrás: Bookline

Hét nap Hét éjjel / Bánó András, Szegedi Sándor

Páratlanul izgalmas 20. századi élettörténet bontakozik ki e regényes életrajzban, mely a Beregszászon született, jogot végzett Szegedi Sándor „kalandjait” meséli el. Szegedi a vészkorszak megpróbáltatásait túlélve, az általa elképzelt demokratikus Magyarországon próbálta megtalálni a helyét, de rájött, hogy ami Rákosiék hatalomra jutása után történt, az minden volt, csak nem demokratikus. A „kisember” magánharcot kezdett hát az elnyomó rendszer ellen. E harc része volt, hogy Szegedi Sándor – dacolva a nyilvánvaló veszéllyel – vállalkozott arra, hogy tudósításokat küld a Szabad Európa Rádiónak. A magyarországi helyzetet ismertető hiteles beszámolókat a Bécsben élő Ábrányi Aurélon keresztül továbbította Nyugatra, akiről kezdetben sem ő nem tudta, hogy kettős ügynök, sem pedig sógora, Adalberto Struzzeiro, a budapesti olasz követség sajtóattaséja. Ábrányi nemcsak őket, hanem „forradalmi” csoportjuk többi tagját is lebuktatta. Struzzeiro ezt követően öngyilkosságot kísérelt meg, de megmentették, így elhagyhatta az országot, Szegedit és társait azonban letartóztatták.

Szegedi egy darabig ellenállt, és tagadott, de a Gyorskocsi utcai fogdában az ÁVH bevetette a „hét nap, hét éjjel” módszert. Ennyi időn keresztül nem hagyták aludni, s a teljesen kimerült embert végül sikerült megtörniük. Hátborzongató, ahogy Szegedi leírja az ÁVH kihallgatási módszereit, a Rákosi-korszak mindennapjait, a diktatúra mindent átszövő hálóit, a háború és az azt megelőző évek meghurcoltatásait – és a meghurcoltatások közepette a mindennapi életet.

Szegedi Sándor röviddel halála előtt elküldte Bánó Andrásnak könyve kéziratát azzal a kéréssel, hogy rendezze sajtó alá, ellenőrizze a neveket és az adatokat, s próbálja meg kiadatni. Az ismert újságíró azzal, hogy részt vállalt a kézirat átdolgozásában, emléket is akart állítani édesapja, Bánó Endre grafikusművész második feleségének, a tragikusan fiatalon, 44 évesen meghalt Lajta Edit művészettörténésznek, Szegedi Sándor első feleségének, akit két évre ítéltek az általa szintén a Szabad Európának küldött tudósítások miatt. Szegedi Sándor egyébként kémkedésért másodfokon öt évet kapott. Miután az ’56-os forradalom kiszabadította börtönéből, elhagyta az országot, és Amerikában kezdett új életet.

Forrás: Bookline

Kuss! nemzeti [...] nyalóka / Fiala János

".... Az igen megosztó személyiségű író-rádiós legújabb, KUSS! című könyvére garantáltan nem fogja be senki a száját,
beszélni fognak róla az emberek. A közélet és a belpolitika színe-javát névvel felsorakoztatja, és miközben látszólag senkit nem kímél,
végig kívülálló szemlékőként mutatja be a média és a politika kulisszái mögött meghúzódó érdekeket...."

Fiala János harmadik kötetének már a címe is: "Kuss! nemzeti [...] nyalóka" indulatkeltő. Hát még a folytatás! "Keljfeljancsi" című rádióműsora a trambulin, hogy korosztályát meghazudtoló érzékenységgel kotorja ki, amit hallgatói és olvasói - mi - gondosan, évek sora alatt szőnyegeink alá sepertünk. Az önmagát árbockosárból jelentő matrózként definiáló író elvileg ugyan mindenen kívül áll, attól még kioszthat bennünket: nála mindenki megkapja a magáét.

Politikai mutyikból, médiapaktumokból kimarad, más személyközi (szeretői) viszonyokból nem.

"Az elhangzottakról hazaérkezésünk napján, késő este, részletesen beszámoltam a feleségnek - írja a Vitray Tamásról szóló részben Fiala. - Már akkor éreztem, hogy ostobaságot csináltam, amikor leraktam a kagylót, pedig nem tudhattam, hogy az ura kérdésére: ki a frászkunyhóval tereferélt éjnek évadján, nem tér ki, hanem azon melegében, a hitvesi ágyban továbbadja az összes információt."

Nem öncélúan leplez le. Titkok tudójaként csak azok szobrát próbálja ledönteni, akik - a tévedés kockázatával - rászolgáltak erre, miközben könyve, a "Kuss!" nem az ellenőrzőbe írt intő.

Forrás: Bookline

Kiegyezés Kádárral / Tabajdi Gábor

Kádár János végletesen elutasított kommunista politikusként lett a legfőbb politikai hatalom birtokosa Magyarországon 1956-ban. Néhány évvel később azonban már jól érzékelhető kül- és belföldi elfogadottsággal rendelkezett. Egyes halála után készült felmérések szerint pedig az egyik legnépszerűbb magyar történelmi személynek számított az évezredforduló idején.

Politikájának értékelése és a nevével fémjelzet korszak megítélése napjainkig élesen megosztja a magyar társadalmat. A társadalom megnyerését szolgáló politikai, gazdasági intézkedések a történeti elemzések révén mára jól ismertek. Kádár hatalomtechnikai törekvéseinek mélyebb rétegei, személyes dimenziói azonban részben még feltáratlanok. Pedig az 1956 utáni politikai, társadalmi, gazdasági folyamatok szempontjából nem tekinthető lényegtelennek, hogy kik voltak, akikkel a megújuló hatalomgyakorlási mód jegyében a pártállami vezetők párbeszédet kezdtek. Kiket tekintettek a nép képviselőinek, kiknek a közvetítésével próbáltak alkut kötni a magyar társadalommal? Milyen út vezetett addig, amíg az 1956-os forradalom leverése után öt évvel elhangozhatott, a kádárizmus jelszava, a bibliai mondást kifordító „aki nincs ellenünk, az velünk” mottó? A kötet szerzője mindezt a hatalom birtokosai, a magyar kommunisták, illetve Kádár János politikája felől értelmezi. Elemzéséhez a kül- és belpolitikai rövid, illetve hosszú távú folyamatok bemutatása mellett, eddig nem publikált, elsősorban titkosszolgálati dokumentumokat is felhasznál.

Forrás: Bookline