Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vadászat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vadászat. Összes bejegyzés megjelenítése

Vadászzsákmány / Csathó Kálmán

Szépirodalmi műveiben a két világháború közti időszak középosztályának életét, a kor atmoszféráját ábrázoló író vadásztörténetei igazi kikapcsolódást jelentenek a vadászat és a vadászirodalom szerelmeseinek. Kemény és férfias erőpróbák, ízes, vidám és izgalmas kalandok elevenednek meg mesteri tolla nyomán, miközben elmeséli, mi történik akkor, ha a vadász ír, az író meg vadászik.
A kedélyes történetek, a kacagtató baklövések vagy a nagy trófeák begyűjtése valójában csak álca. Az író igazi célja az, hogy megízleltesse velünk a természet titkait, megossza velünk a vadászszenvedély izgató élményét, és hogy bensőséges vallomást tegyen a természet szeretetéről. Az állatok, a fák, a patakok, az erdő ugyanúgy hősei ezeknek a történeteknek, mint az ember: a vadász.
A vadász mind természetjáró írja bevezetőjében. Megtanul olvasni és gyönyörködni a Természet nagy könyvében, és ezzel megismeri a maga kicsiségét és az Alkotó nagyságát. Az igazi vadászok, akiket nem a testi ügyességük, hanem a lelki berendezkedésük tesz azzá, mind istenfélő és jó emberek.
Csathó Kálmán vadászelbeszélései épp olyan szórakozást és művészi élvezetet jelentenek annak is, akinek sohasem volt puska a kezében, mint a legvérbelibb vadászoknak, mert színes, szuggesztív erejű előadásuk szinte belevonja az olvasót az erdő ősi szépségű élményeibe és kalandjaiba.

Forrás: Bookline

Medvekaland a Kárpátokban / Kemény János


Kemény János báró – író, szerkesztő, irodalom- és színházszervező – abból a családból jött, mely nemcsak az emlékíró fejedelmet, hanem Kemény Zsigmondot is adta a magyar irodalomnak. Erdély egyik legnagyobb mecénása volt, aki vagyona nagy részét az erdélyi magyar irodalom szolgálatába állította. Iskolát alapított, színházat szervezett, létrehozta a marosvécsi Helikont, mely a két világháború között az erdélyi magyar írók legjelentősebb irodalmi csoportosulása volt. Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadóvállalat, akárcsak az Erdélyi Helikon folyóirat, a vécsi íróközösség eszmei irányítása alatt működött mindvégig. Az ebben a periódusban megjelent kötetek, e szellemi örökség képezi a kibontakozó, modern erdélyi magyar irodalom kincsestárát. Kemény János érett prózaíró, a komikum és gyöngédség, a bölcs világlátás mestere. 1944-ig több regénye és novelláskötete jelent meg. Az 50-es évek súlyos méltánytalanságain, amikor is mészégető munkásként tartotta el családját, nagyvonalúan tette túl magát, és folytatta a regényírást. A különböző társadalmi rangú és anyanyelvű embereket összekötő természetszeretet, barátság, békességre vágyakozás nem csupán témája, hanem szinte formaadója is lírai hangulatú történeteinek. Válogatásunk az író halász-, vadász és madarászemlékeiből merít. Apró elbeszéléseken, történeteken keresztül ismerjük meg az erdélyi fenyvesek, havasok világának fáradhatatlan vándorát, vadászát, természetíróját. Az utazók, a szegény emberek, vadorzók, rőzseszedők és vadászok íróját, a hegyek hűséges emberét, a bérces kishon legjobb ismerőjét. Kemény János írásait jóízű humor, a természet szeretete és a vándorlásai során megismert emberek iránti baráti, emlékező hang jellemzi.


Forrás: Bookline